Oldalak

2011. június 5., vasárnap

Mélyég-rajztechnika

Üdv mindenkinek! Végre túl vagyok egy vizsgaidőszakon, így lehetőségem van valamennyire betölteni egy, még mindig tátongó űrt. Ez az űr főként a kezdő mélyég-észlelőket veszi körül, ez a hiányos rajztudás űre. Erről, a mélyég-rajzolás technikájáról szeretnék most írni néhány szót. Most nem fogok kitérni az észlelési praktikákra, módszerekre (bár ez is megérne egy cikket), jelen cikkemben csak a rajztechnikára fogok fókuszálni. Kezdjük az elejénél. A távcső mellett ülünk, jól felöltözve, konkrét észlelési tervvel. A beállított célobjektum, jelen esetben egy nyílthalmaz már a látómezőben van. De biztos, hogy jó nagyítást választottunk? A halmaz jelen esetben alig foglalja el a látómező egynyolcadát, alig látszik belőle valami. Így nem jó. Betesszük a legrövidebb fókuszú, legnagyobb nagyítást adó okulárt. Mindjárt más, csak most az egész látómezőt kitölti, nem látni semmit. Majd beteszünk egy közepes nagyítást adó okulárt, és végre a halmaz kényelmesen elfoglalja a halmaz egyharmadát. Így már jó lesz, végre olyan nagyítást sikerült beállítanunk, amivel jól le lehet rajzolni a halmazt. De hogy kezdjünk bele? Mert valahol csak el kell kezdeni! Állítsunk be egy fényes és jól elkülöníthető csillagot a LM közepébe. Ez lesz a centrális csillag, a fő referenciánk, ehhez viszonyítva tudjuk berajzolni a többi fényes referencia (támpont) csillagot a látómezőben. Referenciacsillagoknak azok számítanak, amik elég fényesek és segítségükkel be tudjuk rajzolni a látómező többi, halványabb csillagát. Szóval, miután megvan a középponti csillag, elkezdjük szépen, sorban berajzolni a referenciacsillagokat. De hogy? A referenciák berajzolásához a LM-karika és a centrumcsillag van segítségül. Meg kell nézni, egy adott támpontcsillag milyen távolságban van az LM-karika és a középponti csillag között, milyen arányban van valamelyikhez közelebb. Például lehet 3/4 arányban, a LM-karikához közel, vagy 2/3 arányban a centrumhoz közel. Másik fontos lépés, hogy megnézzük, milyen pozíciószögben található a csillag. Ehhez fel kell képzeletben osztani a LM-karikát kisebb-nagyobb fokokra. Lehet például 8 részre felosztani, függőlegesen - vízszintesen - átlósan (lásd: mackósajt); vagy lehet a pilóták módszeréhez folyamodni, és felosztani 12 "órára". Én ez utóbbit javasolom, ez elég pontos és persze mind betéve ismerjük az órát... Ez alapján pedig lehet egy csillag 12, 6, fél 8, stb. - óránál. De - és ez elég nagy de - így is nehezen lehet pontosan berajzolni őket. Mit tegyünk? Rajzoljuk le őket egymáshoz viszonyítva! Mit értek ezalatt? Háromszögeléses módszerrel rajzoljuk őket! Megvan mondjuk a központi csillag és egy támpont 3 óránál, pont félúton az LM-karika felé. És van az a támpont, amit be akarunk rajzolni 2 óránál, valahol 3/4 - 4/5 arányban kifele az LM-karika felé. De hogyan lőjük be pontosan? Ilyenkor nézzük meg, a három csillag milyen szöget zár be egymással. Ahogy jobban megnézzük, egy egyenlő szárú, tompaszögű háromszöget alkotnak, ahol a két hegyesszöget a központi és a most berajzolandó támpontcsillag adja. Fontos, hogy a háromszögelésnél odafigyeljünk a szögekre. Hegyesszög, derékszög, tompaszög, stb. Persze ezt nem elég leírni, ezt ki kell tapasztalni odakint a távcső mellett, hogy kellő szemmértékünk legyen. Kis gyakorlással és kicsit több türelemmel viszont sikerülni fog. Nos, hogy kitárgyaltuk ezt, végre elfoglalták a látómezőrajzunkat a referenciacsillagok. Minden egyes, fényesebb és jól elkülöníthető csillagot használhatunk ennek. De még sok híja van a rajznak, hisz' hátra vannak a halványabb csillagok és maga a nyílthalmaz. A halványabb (és persze általában sokkal több) csillagok berajzolásánál az előbb kitárgyalt arányos-háromszögeléses módszer mellett előtérbe kerül még az elfordított látás-technika. Ilyenkor a halványabb csillagokat úgy rajzoljuk be, hogy nem közvetlenül rá tekintünk, hanem tőle kissé balra-jobbra. Szerencsére ezt a technikát nem szükséges jobban ecsetelni, mivel igen közismert módszerről van szó. Ezeknek a halványabb csillagok berajzolásával (is) el lehet tölteni hosszú negyedórákat vagy akár többet is. Természetesen ajánlott szüneteket iktatni a rajzolásba, nyújtózni egyet, megmozgatni elgémberedett tagjainkat és jó nagyokat szippantani a friss levegőből, különben hamar maga alá gyűrhet minket a fáradtság. Jöhet az objektum, jelen esetünkben egy nyílthalmaz! A centrumhoz képest kicsit jobbra tolódik, mivel legfényesebb és viszonylag különálló halmaztagja, azaz a centrum, a halmaz bal szélén foglal helyet. A halmaz fényesebb-halványabb tagjainak berajzolásakor különösen oda ell figyelni az arányokra - szögekre, valamint a tagok különböző fényességeire. Célszerű az egész LM-rajzot tekintve, minél többfokozatú, 8-10 vagy akár többfokozatú fényességskálát felállítani. Oda kell figyelni, melyik csillag a legfényesebb, melyik a második, harmadik, stb. Ahogy megvagyunk a fényes, majd a halvány tagokkal is , elfordított látással halvány, ködösségbe ágyazódó zsizsegést látunk. Ezt is feltétlenül adjuk vissza a rajzon, halvány pontozással - satírozással (a satírozás "módszerével" később bővebben fogok foglalkozni). Nos, végre megvan a vázlatrajzunk, amit másnap, odabent ténylegesen kidolgozhatunk, de azért ellenőrizzük le a halmazrajzot a távcsőben. Most, hogy a nyílthalmazok rajzolásával megismerkedtünk, jöhet a többi mélyég-objektum. Ködös objektumoknál az ún. izofótákat kell segítségül hívnunk. Az izofóta azonos fényességű részleteket összekötő, önmagába visszatérő görbevonal, hasonló, mint a magassági szintvonal a térképen. A ködöket/galaxisokat is valahogy úgy rajzoljuk le, ahogy egy hegynek rajzolnánk le a szintvonalas térképét, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben a magasabb intenzitás nem nagyobb magasságot, hanem nagyobb fényességet jelent. Tehát, ha van egy ködünk, ami befele fényesedik, akkor az egyes "lépcsőfokok" mind-mind fényesebbek. Itt az első lépés, hogy berajzoljuk a köd legkülső határát, majd a belső fényesebb részeket azonos fényesség szerint osztályozva szintekbe soroljuk. Az izofótás rajzolás nagy előnye, hogy egyfajta "kódként" működik, ezt az izofótás rajzot másnap megfelelően kidolgozva sikeresen elő tudjuk "hívni" a látott objektumot. Gyors és nem kell odakint, a távcső mellett görnyedve, egy halvány észlelőlámpával a rajz tényleges kidolgozásával fáradni. A ködös objektumok egyik "alcsoportjánál", a galaxisoknál nyugodtan berakhatjuk a galaxist is középre, feltéve ha nem tölti ki a látómezőnket. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy középre állítva egyből látjuk, hogy a galaxis "hány óra" irányban nyúlik el és mennyire. A ködös objektumok egy másik, bár sokkal ritkább és érdekesebb válfaja a sötét ködök. Ezeknek a lerajzolásánál annyit kell tennünk, hogy a háttérnek adjunk egy bizonyos szintű fényességemelést, a sötét ködöt pedig egyfajta inverz ködösségként rajzoljuk le, ahol az izofóták befelé haladva egyre sötétebb színt reprezentálnak. A gömbhalmazok a legnehezebben rajzolható mélyegek, hozzájuk szükséges a legtöbb tapasztalat és rajzkészség. Őket nézve el kell fogadnunk, hogy bármekkora távcsővel sem leszünk képesek csillagokra bontani őket, mindig marad egy kis ködösség-csomósság-grízesség (grízességet az olyan látványra mondjuk, amikor egy csillaghalmaz a bontás határán van). Gömbhalmazoknál mind a háromszögeléses, mind az izofótás rajztechnikára egyaránt szükség van. A gömbhalmazt is nyugodtan betehetjük az LM-karika közepébe, általában itt sincs szükség központi csillagra, itt a halmaz magja szolgáltatja a központot. A gömbhalmazok rajzolásánál az első lépés az izofóták megrajzolása, jelen esetben egy szint az azonos csillagsűrűségű pontokat köti össze. Ezeket a szinteket aztán másnap finom pontozással és ködösség rajzolásával dolgozzuk ki. Másik fontos része a gömbhalmazok rajzolásának a látványok csillagláncok, csomók lerajzolása, fontos, hogy ezeket a "póklábakat a kidolgozás napján csak a ködösség grafittal való megrajzolása után vigyük fel az észlelőlapra! (bocsi a kicsit gagyi gömbhalmaz-rajz miatt, papíron az ilyenek jobban mennek! ;) ) A kidolgozásról még annyit, hogy lehetőleg már másnap ejtsük meg, miután jól kialudtuk magunkat. Az odakint (lehetőleg 10 cm-es karikába) készített vázlatrajzra tegyünk egy tiszta, szabvány mélyég-észlelőlapot, majd az ablakra rakva ceruzával vagy fekete, vékonyan fogó golyóstollal vigyük át a csillagokat, majd ködösség esetén ceruzával az izofótákat. A ködösség kidolgozásakor fontos, hogy először az egész ködösséget csak a leghalványabb szinttel kezdjük, majd egyre befelé haladva rajzoljuk az egyre fényesebb szinteket. Majd, ha minden szinttel megvagyunk, szépen, finoman, valamilyen eszköz (fültisztító vagy papírzsebkendő) segítségével adjuk meg a végső diffuzitást a ködnek. Célszerű ezeket a fényintenzitás-skálákat kicsit túlozva ábrázolni, azért, mert a szemünk jóval több fényességskálát képes észlelni, mint amennyit mi rajzban vissza tudunk adni. Utolsó előtti szóként a rajzeszközökről: célszerű a vázlatrajzot ceruzával készíteni, főleg a B-s, 2B-s, 8B-s, stb. ceruzák a megfelelőek, bár a legfontosabb mérvadó a ceruzaválasztásnál az, hogy látszik-e a vörös fényben. A kidolgozásnál a ködösségekhez ismét a ceruza/grafit ajánlott (A satírozásnál ügyeljünk, hogy a grafitunk puha legyen és a satírozott terület legyen homogén), valamint esztétkiusabbá lehet tenni a csillagok képét fekete zseléstollal. Zárójelben megjegyzem: jómagam érdekes kivétel vagyok, ugyanis ceruza helyett fekete, 0.5-ös golyóstollat használok odakint is, bár ennek az a nagy hátránya, hogy nem igazán lehet hibázni, ha mégis hibáztam, akkor vagy teszek a csillagra egy halvány "X"-et vagy előveszek egy új lapot. De ami a hátrány, az az előny is, a rovatvezető, Sánta Gábor barátom szerint "rákényszerültem, hogy pontosan rajzoljak". Mindenesetre nyomatékosan kérek mindenkit, maradjunk a ceruzánál! :) Végszóként csak annyit írnék, hogy legyünk türelmesek, ha azt vesszük észre, hogy a technikánk nem úgy fejlődik, ahogy mi szeretnénk; ne végezzük kényszerből az észleléseket, mert ez nem verseny; valamint, hogyha nem sikerül valamit leészlelni/lerajzolni, ne legyünk kedveszegettek, elvégre a kudarc is egy eredmény, az égen keresgélve mindenki talál magának megfelelő nehézségű objektumot, valamint megfelelő minőségű eget, a megfelelő időben. Jó rajzolást, gyakorlást kíván: Kovács Gergő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése